Az egész eddigi életem azzal töltöttem, hogy egy szerethető személyt formáljak magamból. Hosszú és fájdalmas utazás volt, de végül megvalósítottam a célom. Sokan szerettek és szeretnek a mai napig. Valami mégsem stimmelt. Egy apró dologra nem gondoltam: nekem is szeretnem kell önmagamat. Az viszont nem megy, ha közben letagadom a múltam, ha szégyent és önutálatot érzek ha beszélnem kell róla.
Tehát itt vagyok, elkezdek valamit ami vagy jó vagy rossz, ami szerethető, vagy nem szerethető, ami együttérzést, vagy gyűlöletet vált majd ki az emberekből. Mégis én vagyok. Őszintén, tagadás és megjátszás nélkül. Maszkok nélkül. Remélem segíthetek a hasonló cipőben járó embereknek megtalálni és elfogadni önmagukat, mindeközben segítve önmagamat is.