Egy pitypang élete

Coming Out - Avagy kiállni a világ elé, hogy leköpjenek

2019. január 23. 16:01 - Emmadandelion

 

 

Egy hét, tizenkét óra és harmincnégy perc. Ennyi telt el azóta, mióta feltöltöttem egy videót az internetre TRANSZNEMŰ VAGYOK címmel. Ez alatt az idő alatt 66 EZER (!!) ember kattintott rá. Megpróbálom elképzelni ezt az ember tömeget magam előtt, de nem megy. Természetesen ezeknek az embereknek véleménye is van, amit nem félnek megosztani hozzászólások formájában. Rengeteg érzés és gondolat gyűlt össze bennem ezzel kapcsolatban.

 

A FELTÖLTÉS BEFEJEZŐDÖTT - közölte a youtube. Már csak rá kell kattintanom a feltöltés gombra, s onnantól nincs visszaút. Mindenki látni és hallani fog. Rengetegen megismernek, s többé már nem menekülhetek az általam kitalált karakter biztonsága mögé. Az emberek megismerik a múltam, s ezzel céltáblává is válok. Szaporán veszem a levegőt, megrázom magam, majd olyan gyorsasággal nyomom le azt a billentyűt, ahogy a sebtapaszt szokták letépni. A VIDEÓ SIKERESEN KÖZZÉTÉVE - szólt a youtube közlendője. Borzalmasan rosszul lettem. Először csak gyomorgörcsnek indult, aztán hányinger lett belőle. Már ezer ember látta a videót. Kétezer. Nyolcezer. Ennél a pontnál úgy éreztem, mintha lángolna a testem. Piros az arcom is. Már az ágyból sem tudtam felkelni. Özönlöttek a kommentek, az üzenetek és a nézők. Ami a legmeglepőbb volt az egészben, hogy MINDEN üzenet és hozzászólás pozitív, kedves és támogató volt. Ezt végképp nem tudtam kezelni. Sosem tapasztaltam még életemben, hogy szeretetet kapjak amiatt a téma miatt, amit a legjobban szégyelltem önmagammal kapcsolatban. Szóval sírtam. A padlószőnyegen, kommenteket olvasva, összekuporodva sírtam. Egy órával később, a nézettség átlépte a Tíz ezres nézettséget. Ennél a pontál elhánytam magam. Mintha csak így távozott volna belőlem minden szégyen, szorongás, szomorúság, összetörtség és fájdalom, amit már hosszú évek óta magamban őrzök. Elég csöpögősen hangzik, de az egész olyan volt, mint amikor egy disney mesében a szeretet kiűzi a sötétséget valakiből. Saját testemen tapasztaltam meg, milyen nagy hatalom rejlik a szeretetben. 

Másnap felébredve úgy éreztem, mintha megtisztultam volna. Könnyebb és magabiztosabb voltam. Hiszen végre vállaltam azt, aki vagyok. Végre merek beszélni róla és büszke merek lenni arra az életútra amit bejártam. 

th_1.jpgA harmadik napon elkezdtek özönleni a negatív hozzászólások. Nem kellett sok idő hogy meglássam, egy hajléktalan férfi gyűlöletkeltő videót készített rólam. S a videómat belinkelve az övé alá küldte rám utálkozó, trágár és vulgáris követőit. Akik -állítom, hogy a videó megtekintése nélkül- olyan kommentekkel illettek, miszerint egy genetikai hulladék vagyok és fel kéne kötnöm magam. Kiálltam és elmeséltem a történetem, a fájdalmaim és szerettem volna változást elérni. Felfoghatatlan számomra, hogyan tudott ez a videó ilyen és ehhez hasonló érzéseket kiváltani valakiből. Egyből az iskolás éveim jutottak eszembe. Ugyanezeket mondták nekem akkor is, ugyanúgy elítéltek és gyűlöltek mint most ezek a kommentelők. Az egyetlen ami megváltozott ebben a szituációban, az én vagyok. Nem vagyok már többé az a félénk és megtört 12 éves, akit meglehet gyötörni gyűlölködő szavakkal. Erős vagyok és tisztáztam magamban az értékeimet. Nem hátrálok meg és nem vonom kétségbe a döntéseimet. Már látom, hogy a probléma nem velem van, hanem azokkal, akik gyűlöletben és nyomorúságban élik az életüket, s eszerint kezelnek másokat is. 

Bevallom őszintén, azt gondoltam, hogy a 21. században az LMBTQ téma már teljesen elfogadott, nyíltan lehet róla beszélni és vállalni. Aztán elkezdtem olvasni az emberek üzeneteit, amiket privátban küldtek nekem. Meglepődve olvastam, mennyi embert ér még mindig megaláztatás és bántalmazás azért, akinek született. Csodálatos kis lelkek, akik egy idegen youtubertől kérnek tanácsot, mert a szüleik vagy nem figyelnek rájuk, vagy teljesen elutasítják ezt a témát. 

Mindig is segíteni szerettem volna az embereknek, csak sosem találtam meg a megfelelő módját. Most a módszer talált meg engem. Ez az egész szituáció rádöbbentett, mennyi munka és küzdelem van még előttünk, mire sikerül valós változást elérni a témában. Tehát küzdeni fogok, mert megláttam valamit, amiért érdemes. Ti vagytok azok. 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://emmadandelion.blog.hu/api/trackback/id/tr2714584288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2019.01.24. 16:17:44

Egy összefoglaló a nemiség összetettségéről, arról hogy egy embernek többféle neme van (biológiai, mentális, társadalmi, stb...), és hogy ezek nem mindig passzolnak egymáshoz:

egyvilag.hu/temakep/050.shtml

Meg egy másik a homoszexualitásról:

egyvilag.hu/temakep/051.shtml

R33 2019.01.24. 17:31:19

❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
süti beállítások módosítása