Felugrott megint a kis piros jelzés, értesítést kaptam. Valaki megint hozzászólt egy videómhoz. A kommentelő kérdése a következő volt: Nem félsz attól, hogy 30 évesen már minden férfi kerülni fog, mert családalapításra alkalmatlan vagy? Ugyanis rengeteg transznemű lesz öngyilkos idősebb korára, mikor realizálódik bennük, hogy valódi női szerepekre nem alkalmasak és már szextárgynak sem jók.
Na most akkor álljunk meg egy percre. Kezdjük azzal a gondolattal, miszerint minden korombeli férfi kerülni fog, mivel családalapításra alkalmatlan vagyok. Ebből a gondolatmenetből kiindulva az összes meddő és steril ember végezhetne magával, hiszen ha valaki nem képes a szaporodásra, az már nem méltó a szeretetre sem. Másrészt degradálónak érzem az olyasfajta megnyilvánulásokat, miszerint a nők egyetlen és legfontosabb célja a szülés. Mi lenne ha elengednénk ezt a képet egy percre és végre észrevennénk, hogy a nők valódi szerepe az elfogadás, a szeretet és a gyengédség hirdetése világunkban? Elárulok egy titkot. Szaporodni még a legutolsó, féllábú bolhás kóbor kutya is képes. Gyereket csinálni nem különleges képesség, a világ egyik legegyszerűbb dolga. Semmit se tettél le az asztalra azzal, ha megszültél egy gyereket. Majd ha biztosítani tudod, hogy a gyermeked megfelelő anyagi körülmények között megkapja a számára szükséges érzelmi támogatást, ha megtanítod szeretni, elfogadni és tisztelni saját magát embertársaival együtt, akkor majd joggal veregetheted a saját vállad tudva, hogy elértél valamit.
Úgy gondolom, minden emberben van egy vágy arra, hogy szeressen és szeretve legyen. Biztosan vannak olyan emberek, akik csak és kizárólag a családalapítás céljával ismerkednek, és bizonyosan olyanok is, akik a nőkben csak két lábon járó méheket látnak, mégis szeretném hinni, hogy a többség azért ennél valamivel többre vágyik. Megértésre, szeretetre, biztonságra és támogatásra. Határozottan meg vagyok győződve róla, hogy ha csak az emberiség fele a szaporodás helyett embertársai szeretetére fordította volna az energiáit, akkor most egy sokkal jobb világban élnénk.
Egy olyan világban élünk, ahol ha beszélni mersz arról, ki is vagy valójában, akkor vadidegenek próbálnak majd meggyőzni róla, mennyire értéktelen, selejtes, ebbe a világba nem illő szenny vagy. Kérdésnek álcázott alaptalan tényekkel, vagy csak puszta rosszindulattal próbálnak majd meggyőzni róla, hogy vess véget az életednek. Ebben a világban lassan szembe kell majd néznünk a túlnépesedés problémájával is...
A legszomorúbb, hogy évekkel ezelőtt én is elhittem, hogy kevesebb vagyok, amiért nem lehet saját gyermekem. Elhittem, hogy soha nem leszek emiatt teljes értékű nő. Ma viszont hálás vagyok a sorsomért. Egy olyan életutat kaptam, ahol egy új élet létrehozása helyett, azokkal az emberekkel törődhetek, akik már eleve köztünk élnek. S nem csak köztünk élnek, de elveszettek, magányosak és tele vannak dühvel. Egy túlnépesedett bolygón, ahol a pénz, a hatalom, egymás eltiprása, elítélése és a gyűlölet az úr, nem a szaporodásra kellene helyezni a hangsúlyt. Talán egyszer mindannyian eljutunk arra a pontra, ahol elkerülhetetlenül megszületik bennünk a felismerés, hogy tisztelettel, szeretettel és elfogadással kell nyitnunk minden embertársunk felé. Akkor majd talán méltók leszünk a gyerekvállalásra.
Transznemű vagyok és meddő. Sosem fogom megtapasztalni, milyen érzés a szívem alatt kihordani, majd életet adni egy gyermeknek. De megtapasztalom milyen önmagamnak lenni, kiteljesedni és közben felkarolni másokat. TELJES ÉRTÉKŰ NŐ VAGYOK!
