Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, erős motivációt éreztem arra, hogy teljesen őszintén beszéljek az érzéseimről. Már több mint egy oldalt teleírtam arról, hogyan is játszom meg magam, hogy miért érzem azt, hogy az egész életem csak egy hazugság. Majd jött a fájó felismerés: még mindig ezt csinálom. Nem írok semmi konkrétat, nem nyílok meg és nem engedek be senkit. Csak körülírok dolgokat és általánosságban fogalmazok. Mert ebben jó vagyok, ehhez szoktam hozzá. De ennek itt most vége.