Sokáig úgy gondoltam, ha egyszer végre megtanulom szeretni magam, onnantól kezdve az egy tartós állapot lesz, halálom napjáig. Persze tévedtem. Mostanában kezdek csak rájönni, hogy az önmagammal való kapcsolatom pontosan olyan, mint a többi emberrel való viszonyom. Vannak napok, amikor szeretem…

Manapság szinglinek lenni már szinte egy életstílus. Szajkózzuk mennyire jól elvagyunk egyedül és egyáltalán nem félünk a magánytól. Egy ideig én is így nyilatkoztam de aztán szemügyre vettem milyen is az az egyedül eltöltött idő. Például amikor egyedül vacsorázom, mindig nézek közben valami filmet.…

  Csengetnek. Ajtót nyitok és ott áll a küszöbön ez a srác. Öltönyben vár rám, hogy elvigyen egy italra, majd egy kellemes étterembe. Nevetünk, csacsogunk.  Ő azt mondja szép vagyok, én megvonom a vállam. Nem vagyok már az a kiéhezett fenevad, aki nyálát csorgatva várja hogy bók és elismerés…

Mostanában valami megváltozott. Ébredés után még mindig  ülök egy percet az ágyam szélén. Ugyanúgy megyek ki a fürdőszobába fogat mosni, mint eddig. Azonban a tükörbe nézve, nem az ismerős arc fogad. Nem tudom ki ez a nő a tükrömben, de tetszik!

  Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, erős motivációt éreztem arra, hogy teljesen őszintén beszéljek az érzéseimről. Már több mint egy oldalt teleírtam arról, hogyan is játszom meg magam, hogy miért érzem azt, hogy az egész életem csak egy hazugság. Majd jött a fájó felismerés: még mindig ezt…