Kacsint. Mosolyog. Izzad. Flörtöl. Tetszem? Tetszel. Tetszel! Fogd meg! Vedd le. Akarom, akarlak, szeretlek. Nem szerethetsz! 

Tönkrement párkapcsolatok. Senki se szeret. Aki meg igen, azt meg én nem. Aztán csak a párnám ölelem magamhoz éjszakánként. Mikor látom már be végre? Meg kell végre értenem, hogy az önelfogadásnak és önszeretetnek több lépcsője van. Már egész jóban vagyunk. Mármint én, meg én. A tükörbe nézve már mást látok az egykori groteszk, undorító roncs helyett. Erőt látok, szépséget és lehetőségeket. Közben mégis úgy érzem, mintha ezek a tulajdonsághoz láthatatlanok lennének. Mintha csak én lennék képes meglátni őket. 

Utánam futottál a vasútállomáson. Megfogtad a vállam, megszólítottál. - Hihetetlenül szép vagy! - mondtad, s közben nagy kék szemeiddel kerested a tekintetem zavarodban. Még a lélegzetem is elállt. Ez nem történhet meg velem. Ez csak valami tévedés, vagy tréfa. Eldöntöttem helyetted, képtelenség hogy tetszem neked. Ezért ráztalak le egy hülye indokkal. 

Négy hónapja vagyunk barátok. Egész jó kis pajtások vagyunk. Most mégis magadhoz húzol, szorosan átölelsz és azt mondod, gyönyörűnek tartasz. Hogy mindig is tetszettem, Miért mondasz nekem ilyeneket? Miért érzem magam ettől kellemetlenül? 

Mindig attól féltem, hogy nem vagyok szerethető. Hogy nem tartanak majd elég viccesnek, okosnak, vagy szépnek. Biztos voltam benne, hogy a párkapcsolataim is emiatt értek véget. Mert nincs bennem semmi, ami szerethető lenne. De az igazság hogy csak én nem szeretem magam. Nem szeretem magam annyira, hogy megengedjem másoknak hogy szeressenek. Előre eldöntöm helyettük is, hogy sokkal jobb lesz az életük nélkülem. Majd addig nem nyugszom, amíg meg nem sikerül győznöm őket az igazamról. Igen, ez mindig jól ment. Mindig is eszméletlenül makacs voltam. 

Valamiért azt érzem, ha valaki velem járna megint, akkor annak csak szégyenkeznie kell majd miattam. Mert merően eltérek az átlagtól. És ezért majd kinevetik a barátai. Meg a családja is. De tudjátok mit? Az egyetlen, akinek szégyenkeznie kellene, az én vagyok, amikor ilyen borzasztó dolgokat gondolok magamról.