Mostanában valami megváltozott. Ébredés után még mindig  ülök egy percet az ágyam szélén. Ugyanúgy megyek ki a fürdőszobába fogat mosni, mint eddig. Azonban a tükörbe nézve, nem az ismerős arc fogad. Nem tudom ki ez a nő a tükrömben, de tetszik!

Megszámolni sem tudnám, hányszor sírtam életem folyamán. Hogy hányszor éreztem úgy, hogy elbuktam, kudarcot vallottam. Sokszor azt kívántam, bár vége lenne már ennek, a sok szenvedésnek, megaláztatásnak, az életemnek... Árvának éreztem magam, kire haragudhattam hát volna? Felnéztem az égre, s minden…