Csengetnek. Ajtót nyitok és ott áll a küszöbön ez a srác. Öltönyben vár rám, hogy elvigyen egy italra, majd egy kellemes étterembe. Nevetünk, csacsogunk.  Ő azt mondja szép vagyok, én megvonom a vállam. Nem vagyok már az a kiéhezett fenevad, aki nyálát csorgatva várja hogy bók és elismerés…

Megszámolni sem tudnám, hányszor sírtam életem folyamán. Hogy hányszor éreztem úgy, hogy elbuktam, kudarcot vallottam. Sokszor azt kívántam, bár vége lenne már ennek, a sok szenvedésnek, megaláztatásnak, az életemnek... Árvának éreztem magam, kire haragudhattam hát volna? Felnéztem az égre, s minden…